8 Visszajelzések a kutatásban résztvevőktől

8.1 A kutatás körének bővítése

Minden évben megkérdezzük, hogy melyik szervezeteket kérjük fel a kutatáshoz való csatlakozásra. Azok közül a szervezetek közül, akikre 2017-ben hívták fel a figyelmünket, egyedül a [Kecskeméti Zenészegylet][http://www.pannonpix.hu/zeneszegylet/kapcsolat/] nem lett korábban felkérve a kutatásban való részvételre.

8.2 Visszajelzések a magyar zenei élettel kapcsolatban

8.2.1 Koncertek, zenei rendezvények

Teljesen külön kategóriában, korlátolt juttatásokkal kezelném a lakodalmas, mulatós vonulatot. Mérhetetlenül sokat ártottak az igényesnek nevezhető könnyű, populáris, szórakoztató zenét játszó játszó profi előadóknak.

A “tátika művészek” (Playback), de a fél play-back fellépőknek is(!) a tiszteletdíjának min. 50%-át a zeneszerzőknek, szövegíróknak, hangszerelőknek és a stúdiótechnikai személyzetnek adnám, 30%-ot pedig egy zenei alapba fizettetném be, amelyet az élőben valóban muzsikálók között osztanék szét. Sajnos továbbra is gusztustalanul Budapest centrikus minden pályázati elbírálás! (Igazságos 20% lenne Bp, 80% vidék, de ilyen soha nem lesz, tudom. Csak álom marad). De leírtam, úgy sem számít.

Az amatőr zenészek fellépési díja és a profi zenészeké között óriási a diferencia! Élőzenét szolgáltató amatőr zenészek jóval több fellépési díjat kellene,hogy kapjanak! A Play back- oló neves zenészeknek viszont egy bizonyos norma határt szabnék, tekintettel a CD lemezes “ingyen” kíséret miatt.

Jó lenne, ha eljutna valakihez, hogy kevés pénzből is lehet igényes szórakoztatást véghezvinni, de a magyar haknizó de tehetséges csóró kis zenekaroknak még kevés sincs.

Egyre olcsóbbak a cuccok, minden hülye házi stúdiót, zenekart tud csinálni fillérekért, túlkínálat van ugyanakkora keresletre, ezért egyre többen fognak tudni ebből nem megélni. Szimpla közgazdaságtan 1. óra.

Túl sok a zene a világon, és egyre nehezebb kiállni a tömegből. A művésznek tudnia kell, hogy ő luxuscikket állít elő, amit kevesen fogadnak be, és még kevesebben szánják rá a pénzüket, tehát nem egy olyan szakma, amiből egyszerű megélni.

Amíg a zenész nincs megfelelő alázattal és tisztelettel a szakma felé, addig mindig elégedetlen marad.

Nincsennek normális fellépési díjat kifizető klubbok, rendezvények 2015 óta…

A zenekari összgázsik műfajfüggőek, más a pop, más a jazz stb. zenekaroké. A televíziók műsorai erősen befolyásolóak. Meg tud-e jelenni egy zenekar ott vagy nem? A tehetségkutatók bezavarnak, főleg a sok televíziós bemutatás miatt.

Sajnos a közepes klubokat felette a piac. A kicsikben ingyen játszhatsz, a nagyokba nem jutsz be, kivéve ha a főfellépő seggét nyalod és rosszabb vagy nála. A pályázatok nagy része évek óta értelmetlen, az akinek még nem jelent meg lemeze feltételt felejtsük már el.. Akinek jelent már meg lemeze az már biztosan befutott vagy mi? Vagy csak egy esély volt és akkor azt akár tehetünk róla akár nem ellőttük? A koncert helyek és fesztiválok támogatásánál kötelezővé tenném a zenekarok rangsorolását követően, hogy csak akkor kapnak támogatást a helyszínek, ha felléptetnek aznap este egy A, egy B és egy C kategóriájú együttest, ugyanez a fesztiválokra és egy évben stílus és kategória szerint rangsorolva, kétszer senki nem játszhat. Így előbb-utóbb az összes “minősített” zenekar sorra kerülne a fesztiválokon és klubokban és nem csak azt tolnák, akinek van kapcsolata az iparban vagy biztos “befektetés” húsz éve, de azért zeneileg nulla. Esetleg így elérhető lenne, hogy az emberek újra élő koncertekre járjanak és fizessenek a minőségi zenéért, a tehetségek pedig ne hagyják abba pár év leforgását követően, mert érdeklődés hiányában elég kiábrándító az energiát, anyagiakat beletolni. Összegezve kicsit meg kéne “erőszakolni” a könnyű zenei iparágat, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

A városokban a helyi hangosító cégek el vannak nyomva a Fidesz által delegált központi hangosító cégekkel szemben. A helyi hangosítók már alig jutnak lehetőséghez. Ugyanez igaz a helyi fellépőkre. A fővárosi menedzserirodák által “futtatott” egynyári sztárocskákkal szemben a 30 éve zenélő helyi fellépők szinte alig jutnak lehetőséghez.

A fellépést megrendelők szinte sohasem jelentik be a műsort így sosem kapok jogdíjat hiába van bejelentve a sok saját szám.

Szerintem nagyon fontos lenne rendezni a zenészek élőzenei fellépéseinek a jövedelmét! Tarthatatlannak tartom hogy évekig tartó, komoly zenei múlttal,tanulmányokkal rendelkező zenészek 5000-10.000 forintos gázsikért játaszanak komolynak mondott Jazz klubokban, élőzenés helyeken. Bár megoldást nem tudok javasolni erre a problémára, nagyon komoly problémának tartom hogy nincsenek “minimalizálva” ezek a Klubok egy legalább 20.000 forintos gázsira.

8.2.2 Média

Szélesebb látókörű média.

Releváns talán nincsen, érdemes lenne szűrni, hogy mi alapján kerül be valaki a szerzők listájára, vagy hogy kap egy dal rádiós játszást. nyilván öngyilkosság olyan mondani , amivel az ember megütheti a bokáját, de zárt közeg a zenésztársadalom és túl sok az üzleti érdek. Sok zene nem kap teret, mert nem fér be, mert betoltak olyan tartalmakat [helyette], amik ismerős ismerőséé.

A magyar könnyűzenei szféra zártsága miatt szinte lehetetlen segitő ember nélkül bekerülni. Az MR2 Petofi Rádió és a [Petőfi] Tv nem segíti a Cseh Tamas programban resztvevőket.

A rétegzenét játszók nem járnak jól. A tévé által támogatott tehetségkutatók zenészei a tévés réklám miatt sokkal jobban járnak.

Az országos médiaszolgáltatók zömében külföldi előadók zenéit támogatják. A hazai előadók közül csak az ismertek tudnak időnként megjelenni. Olyan műsorok hiányoznak, amik a kevésbé ismert előadók műveit is bemutatnák. Hiányzik olyan “tehetségkutató” műsor, ahol az előadók a saját zenéikkel szerepelnének.

Túl sok az amatőr zenekar, akik ingyen zenélnek, vagy minimális útiköltségért, más előadók számait játszva, természetesen jogdíjfizetés nélkül…a profi zenészek egy része csak tengődik, miközben több ezer zenekar az ő számaikat játssza…(a rock műfajban ez általános és égető probléma!)

Régen minden jobb volt. Most minden dilettáns énekel és gitárt ragad.

Rendkívül fontos volna hogy a rádiók bátrabban állítsák össze a lejátszási listákat. a rádiós jogdíj fontos egy zenész számára.

Azt gondolom a titok a rádiókban van elsősorban mint reklám lehetőség. Ha a rádió sugároz “ismeretlen” előadóktól dalokat akkor van jövőnk! Ha csak az a 3-4 zenekar jelenik meg sok dallal, vagy csak egy szűk stílusban mozognak amire rányomják a bélyeget hogy “ezt szeretik a fiatalok” ( mert csak ezt hallják!!) akkor szomórú profit orientált, régi kommunista időszak vár a Magyar zeneiparra. Azt gondolom 10 max 15 év és eltűnnek a régi nagy mevek a fesztiválokról és nem lesz aki kimenjen mert ismeretlen lesz a fellépők listája ?. De bízom benne hogy nem így lesz ?!

Az átlagolás torzítani fogja a valós képet. A hazai zenei jövedelmek jelentős része egy jóval kisebb csoport körül realizálódik. Az apraja oszlik sokfelé. Magyarországon a zenei (és sok más területen is) jövedelmek egy része nem számlás, hogy úgy mondjam. Ezt nehéz kiküszöbölni az esetleges előadónak, mert annak is rettenetesen kell örülnie szegénynek, hogy egyáltalán valahogy (bárhogy) pénzhez jut. Szóval nincs nagyon olyan helyzetben, hogy erőltesse a számlaadást, ha olyan szituációba kerül.

8.2.3 Jogdíjak, jogkezelés

A külföldön megjelent, de az Artisjusnál lejelentett dalokból soha nem érkezett semmilyen jogdíj, bár külföldi rádiójátszások voltak. Ilyenkor elég nehéz lekövetni, hogy hol akad el a kifizetés.

A döntéshozók ne művészek legyenek sehol! Jobb, ha szakmától független, de a szakma által is támogatott embereket neveznek ki.

A kis jogdíjak is ki lehetnének fizetve például, nem főműsoridőben leadott klipek, zenék rádióban és tv-ben.

Az EJI követhetetlen és nullával egyenlő, amit a művészeknek adnak. Artisjus rendszere is lehetne kifinomultabb. Közszolgálati zenei rádiók kirekesztőek, mindenkinek teret kell adni és a mi számít kü lföldinek és magyarnak eszement százalékos arányt el kelle törölni.

Ne csak az Ákos meg a Fenyő Miki kapjon kiutalást. Az, hogy a nem csókos zenekaroknak esélyük sincs bejutni egy rádióhoz, mert pont nem megasztárosok, ez egy vicc. Annyi jó zenekar működik ma magyarországon és mégse hallani őket semmilyen nagyobb médiumban se.

Átláthatatlan az online bevétel oldal, nem lehet keresni az adatok között. (SZIR, EJI…)

8.2.4 Támogatások

Tőlünk, szerzőktől vette el a kormány azt a pénzt, amit a kis kedvenceinek osztogat és ezt továbbra is a legnagyobb határozattal igazságtalannak tartom! Ha már nem támogat bennünket, akkor a meglévő adókon felül ne vegyen el pénzeket azoktól, akik tisztességesen dolgoznak és e téren is tolják az ország szekerét!

A vidéki zenei élet támogatása.

A magyar zene 15-20 évvel van lemaradva. Általában elmondható, hogy a sötétségben tartás a legjellemzőbb, holott 1 év alatt rendbe lehetne kapni a szcénát, de ez egyik fejesnek sem érdeke, hiszen akkor már senki se lenne kíváncsi az olyan [****] zenekarokra, mint a Halott Pénz vagy a Hooligans, ha tudnák az emberek, mi ki az a Joey Badass vagy mi az a Deafheaven. Nem véletlenül kerülik ki nagy ívben ezt a szánalmas országot a nemzetközi túrnék. Nincs közönség, nem jönnek. Inkább mennek szlovák, román, lengyel vagy szerb fesztiválokra, mint ide. A befutott zenei menedzsereknek hatalmas érdeke fűződik hozzá, hogy ne jelenjen meg naprakész zenei hírek külföldről, és hogy ne lehessen kritizálni. Magyarországon így a zenei kritika műfaja nem is létezik. Itt kizárólag nyalni lehet. Az új előadóknak pedig semmiféle lehetőségük nincs, mert az, hogy felteszik a klipjüket YouTube az kb. olyan, mintha a világűrbe lőnék fel. A Cseh Tamás és egyéb programokra pedig senki semelyik jóérzésű ember nem fog jelentkezni addig, amíg egy olyan kormány támogatja ezeket, amely goebbelsi propagandát folytat a menekültek és a máshogy gondolkodók ellen. [az obszcén befejezés törölve.]

Egy válaszadó Lovasi András nyílt levelét ajánlotta a figyelmünkbe 2013-ból.

8.2.5 Képzés

A zenekari menedzment képzés beindítását nagyon támogatom, mert csak így lehet színvonalas produkciókat hatékonyan eljuttatni a közönséghez. Minden zenekarnak dedikált menedzsert!

Borzasztóan rossz, hogy a magyar zeneipaban olyan emberek ülnek, akik maximum azért lépték át az országhatárt, hogy valamilyen showcase fesztiválon pezsgőzzenek és költsék a tényleg zenészek, zeneipari emberek pénzét, majd itthon is ebédelgetni járnak, meg “meetingekre”, amiknek semmi értelmük sincs. Semmi nem fog változni, addig amíg ez a mostani társaság nem tűnik el. Ha olyan emberek ülnének ezekben a poziciókban, akik tényleg letettek valamit az asztlalra lehet lenne változás. Addig meg dolgozhatunk tisztességesen aprópénzért.

Mindenképpen hiányos eleme a rendszernek, hogy az előadók, szerzők nem ismerik a jogrendszert és azokat a szervezeteket, amelyek a jogait kezelik és remélhetőleg védik is.

Egyik kategória sem tért ki a zenetanításra. Lehet, hogy ez témakörileg nem ide tartozik, de a kitöltés során ezt számításba vettem a jövedelem kategóriában. Pl. az én személyes jövedelmem kb. 40%-a ebből származik. Ez elég életszerű jelenség a hazai művészek esetében.

8.2.6 YouTube

Nálunk a Youtube által fizetett jogdíj lenne jelentős összeg, de sajnos az Artisjus nagyon gyengén kezeli ennek felosztását. Pl. volt olyan év, amikor majdnem 100eft-ot kaptunk, és utána kb. 5 ezret - miközben duplájára nőtt a nézettség és a leosztás alapjául szolgáló reklámbevétel is.

1. A jelenlegi áfa és adóterhek csökkentése, illetve az élőzene erős promótálása nélkül kevés esélyt látok a pozitív jövőképre. 2. Az egymástól eltérő zenei stílusok “odaengedése és láttatása” közötti mesterségesen generált óriási különbségek felszámolása nélkül bizonyos műfajok, stílusok haldoklása - nem megérdemelten, de biztosan - sajnos továbbra is garantált.

A zene iparrá vált, a befogadóközönség határozza meg, mit hajlandó hallgatni, ezért csak a nagyon hasonló érzést közvetítő zenék (általában ugyan az a 4 hang, adott sorrendben) válnak felkapottá, sikeressé. Ezen nem változtatnak sajnos az efféle kezdeményezések,kérdőívek, mivel a közösségi médián mindenki mindent megtalál, és egymás ízlését formálják az emberek - megosztások,lájkok, egyéb, teljesen értéktelen számlálók. Abból is észrevehető, hogy az emberek 99%-a nem közvetlenül a koncertet nézi/hallgatja,hanem a telefonján keresztül szűri meg, a felvétellel foglalkozik. Ez rossz.Nagyon rossz.És elég visszafordíthatatlannak is tűnik. A legnagyobb probléma az underground clubélet elhalása. Drága, rossz zenekarokat foglalkoztató, botrányos hangosítású helyek maradtak csupán, profitorientált hozzáállással, ellenszenves személyzettel. Az emberek pedig nem mozdulnak ki. Sehol. Pedig éppen ezekre a clubokra lenne szükség, zsebstúdiókra, mikrokiadókra. Fellendítené az érdekesebb zenék elterjedését (megint), amit nem lehet ingyen beszerezni a neten, az élő zenei élmény előtérbe kéne kerüljön. Akkor újra lenne mit keresni zenészként, az emberek talán újra hajlandóak lennének meghallgatni másik négy hangot is, esetleg más sorrendben - s talán még fizetnének is érte.

8.3 A felmérésről

Árnyaltabb eredmények jöhetnének ki, ha a műkedvelő zenészeket és a professzionális (képzett, diplomás) zeneművészeket elválasztva lehetne mérni a kérdőívben.